A mozgások során a testek helyzete egy vonatkoztatási rendszerhez képest megváltozik. Ha a test pályája egyenes és sebessége nem változik, egyenes vonalú egyenletes mozgásról beszélünk. Ilyen a Mikola-csőben ferdén haladó buborék mozgása, ha a lejtési szög nem változik.

Egyenes vonalú, egyenletes mozgás akkor jön létre, ha a mozgásba hozott testre ható erők megszűnnek vagy kiegyenlítik egymást. ∑F = 0N. A kialakuló sebesség SI mértékegysége a méter és a másodperc hányadosa (m/s), de a hétköznapi életben a kilométer per óra (km/h) használata a gyakoribb. A két egység közötti átszámítást a következő módon végezzük:

Mivel a sebesség az egy másodperc  alatt megtett utat jelenti, állandó sebességnél az út és az idő között is egyenes arányosság van (s=v∙t). Ha a megtett utat az idő függvényében ábrázoljuk, egy egyenest kapunk, amelynek meredeksége a test sebességének felel meg. A nagyobb sebesség azt jelenti, hogy ugyanannyi idő alatt nagyobb az elmozdulás, tehát az út-idő diagramban az egyenes meredeksége nagyobb. Az ábrán látható diagramon ennek megfelelően a sebességek viszonya: v₁ > v₂ > v₃.

Ha a sebesség-idő diagramot is elkészítjük, akkor az eredmény egy vízszintes vonal lesz, hiszen nem hat olyan erő a testre, amely gyorsulást vagy lassulást okozhatna. Az állandó sebesség és az eltelt idő értékének szorzata a „görbe” alatti téglalap területét adja meg, ami nem más, mint a test által megtett út. Érdemes megjegyeznünk, hogy a görbe alatti terület nem csupán az egyenletes mozgások sebesség-idő diagramjában adja meg az elmozdulás értékét, hanem tetszőleges mozgás esetén is.