A levegőben rezgésként terjedő hanghullámokat a külső, a közép- és a belső fülből álló páros hallószervünkkel érzékeljük és továbbítjuk a halántéklebeny hallóközpontjába.

Külső fül és középfül

A külső fül a porcos fülkagylóból és a külső hallójáratból áll, melyet a dobhártya választ el a középfültől. A fülkagyló összegyűjti és továbbítja a hanghullámokat a középfül felé. A dobhártya lényegében úgy működik, mint egy dob kifeszített bőre. A levegő rezgéseit továbbítja a középfülben található apró hallócsontocskáknak (kalapács, üllő, kengyel), melyeket levegő vesz körül. A hallócsontocskák feladata, hogy a dobhártyától átvett rezgéseket a belsőfülbe továbbítsák. A középfül egy vékony csövön, a fülkürtön keresztül kapcsolatban van a garattal.

A belső fül

A belső fül a koponya ékcsontjának üregében elhelyezkedő csigaház alakú szerv, mely egy külső csontos csigából és benne hasonlóan „tekeredő” hártyás csigából áll. A hártyás csigában ülnek az apró hallóreceptorok (szőrsejtek), melyeket folyadék vesz körül. A csiga rendszeréhez kapcsolódik az egyensúlyozásunkért felelős érzékszervünk, mely három félkörös csontos ívjáratból, valamint egy tömlőcskéből és zsákocskából áll.

A hang terjedése

A hang nem más, mint a levegő rezgése. A külsőfülbe jutó hanghullámok megrezegtetik a dobhártyát, melynek rezgése a középfülben lévő hallócsontocskákra adódik át. A középfülből a csontrezgés a csiga alapján található vékony hártyán, az ovális ablakon keresztül továbbadódik a hártyás csiga folyadékrendszerére, így ott folyadékhullámzást kelt. A hullámzó folyadék megmozgatja a hallóreceptorok apró szőreit, így ingerület keletkezik azokban.

A hallóközpont

A fülből kilépő hallóideg szállítja a keletkezett ingerületet a halántéklebeny hallóközpontjába, ahol kialakul a hangérzet. Az érzékelt hangok feldolgozását a hallóközpont melletti szomszédos agykérgi területek végzik.